Egy kis elemzés az állapotokról
Az ellenfelek tisztelete a küzdelemben mindig kötelező, legyőzni őket csak akkor lehet, ha kiismerjük gyengeségüket. A kimutatások, statisztikák készítésénél mindig a végeredmény a fontos, de ez csak matematikai művelet, amelynél a számunkra megfelelő végeredményből visszafelé felépíthető az egyenlet. Így a megfelelő kérdések feltétele esetén számunkra jól kimutathatók az eredmények, csak egyes dolgokról nem kell kérdezni.
A tények mindig magukért beszélnek, az egyoldalú tájékoztatással ezeket el lehet ferdíteni, de egy idő után szembe kell nézni velük. Sokszor ez a szembefordulás érdekes eredményekhez vezethet, ha van bennünk megfelelő önértékelési hajlam. A problémákat nem egy bársony takaróval kell elfedni és nyugodtan nézni a szép mintákat, hanem a megoldásokat kell keresni. Sokszor haljuk, nincs rá pénz, így lehetetlen megoldani. Holott a lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.
Több részre lehet felosztani a „lehetetlen” egyben nem támogatni kívánt („mivel a labdarúgás csak hobbi támogassák azok a szülők, akiknek gyermeke ezt a sportot űzik”) dolgokat:
- A sporttelep fenntartási költségei kiadásokkal és bevételekkel
- Sportpálya üzemeltetési pályázati kiírása és a „nem” pályázás
- Ami a nyilatkozatokból kimarad
A sporttelep fenntartási költségei kiadásokkal és bevételekkel
A sportpályára 2006-tól 2012-ig az önkormányzat több mint 40 millió forintot költött, mint tulajdonos, saját bevallása szerint. Ez azt jelenti, hogy évente közel 7 millió forintba kerül ez a létesítmény. Ez az összeg azonban magába foglalja a „fejlesztéseket” (öltöző épület felújítása, műfüves pálya elkészítése, klubház visszavásárlása, salakos futópálya készítése, pergola építése a játszótéren…). Így, látható, hogy ez a „hatalmas” összeg közel 1/3 részre zsugorodott, tehát kb. 13-14 millió forintra. A fejlesztéseket ne keverjük össze a fenntartási költségekkel ez ugyanis két külön kalapba tartozik. A fejlesztésekkel a tulajdonos a tulajdonának értékét növeli és ráfordított fejlesztési összeg eladás esetén megtérülhet. A fenntartási összeggel pedig állapot megőrzését kellene biztosítani. A fenntartás vagy másképpen hívva az üzemeltetés egy komoly feladat, csak akkor működik, ha jól megfogalmazott és tételesen számon kérhető szabályok között végzik a feladatot illetve, e feladatokat, a tulajdonos folyamatosan ellenőrzi. A szakszerű ellenőrzések elmaradása és a számonkérés nélküli dolgok eredményezték a jelen helyzetet. Igaz a problémákról, folyamatos tájékoztatás történt, de csak szóban.
A bevételi oldalt is meg kellene említeni, saját igaz, szóbeli elmondás szerint a műfüves pálya éves bevétele közel 1 millió forint, a visszavásárolt faház bérleti díja rezsiköltségekkel 2011-től 1,75 millió forint, egyesületek pályahasználati és egyéb díj évente közel 0,5 millió forint volt (ez csak becsült érték). Tehát összesen az elmúlt időszakban (2006-2012) ez a bevételi összeg összesen közel 11 millió forint körüli összeg. Igaz ez szintén egy másik kalapba kerül és így már nem követhető a bevételek felhasználása.
Így a tényleges fenntartásra az elmúlt 6 évben 2 millió forintot költöttek, amely összeg éves szintre vetítve a 0,5 millió forintot sem éri el. Ezen észrevételekből is látható, hogy egy kártyalapnak mindig 2 oldala van, ne csak az egyiket nézzük, mert a másik oldal is nagyon sok fontos információt tartalmazhat. A több éves babérokon való ücsörgés után észbe kapva az elmulasztott fenntartásokat nem mások nyakába kellene varrni, hanem folyamatosan kellett volna elvégezni a tulajdonosi feladatokat. A demokrácia „uralkodóinak” nem kell álruhában járniuk az „alattvalóik” között, csak meg kellene hallani a problémákat és feladatként a megoldással kéne foglalkozni, de nem úgy, hogy a testül olyan fontos emberek gyülekezete, akik egyedül nem tudnak tenni semmit, de együtt el tudják határozni, hogy nincs mit tenni. Az emberek többnyire csak azt látják, amit látni akarnak. Leggyakrabban pedig azt, amit mások láttatni akarnak velük.
Sportpálya üzemeltetési pályázati kiírása és a „nem” pályázás
A 2012 évben kiírásra került a sportpálya üzemeltetésével kapcsolatban egy pályázat. Az időrendi sorrendiséget figyelembe véve nézzük át ennek a pályázatnak a kiírási előzményeit:
- 2012 kora tavaszán elkészült egy esettanulmány a sportpálya akkori állapotáról. Ezt az esettanulmány ITT található. A tanulmány nem csak a pálya állapotát tárta fel, hanem egy megoldási lehetőséget is felvázolt.
- Sajnos ez a tanulmány az idő rövidsége miatt, nem hivatalosan lett benyújtva, de átadásra került a pályázat kiírása előtt „segítve” a pályázati kiírást
A pályázat kiírásra került, a szövege ITT található. Mivel ez a pályázat az esettanulmány elemeivel kiegészített, de az esettanulmány ellentétes értelmezésén alapszik nem kívántunk részt venni a pályázaton. Az esettanulmány egy non profit jellegű üzemeltetést javasolt a pályázat pedig nyereségorientált jellegű volt. Nem adtuk fel és sikerült egy befektetőt találni, aki fantáziát látott a pályázatban, de információkat kért a pályázatának benyújtásához, ezek a kérdések ITT. Ezeket a kérdéseket én tolmácsoltam írásban az érintettek felé, sajnos csak telefonos választ kaptam éspedig azt, hogy a válaszokat csak több hetes munkával tudják megadni és így inkább ne is pályázzon a pályázó. Pedig a kérdések nagyon egyszerűek voltak, „csak a meglévő” dokumentumokra irányultak. A pályázat sikertelenül zárult, ezt követően folyamatosan felteszik a kérdést miért nem pályáztunk? Remélem a válasz egyszerű és érthető, mert nem vagyunk eszetlenek (hülyék), de megfogalmazhatjuk virágnyelven is:
A paraszt ember látja, hogy van egy nagy földterület a határban, amit senki nem használ. Megkeresi az uraságot és azt javasolja, hogy megművelné a területet, így az uraság tulajdona is ápolt lenne, nem parlagon heverne. Mire az uraság azt mondja, jól van, műveld a területet, de én határozom meg, hogy meddig művelheted és a megtermelt termékeket csak nekem adhatod el és az árát pedig én határozom meg.
Ami a nyilatkozatokból kimarad
A támogatásról pedig annyit, szerintem nem azt jelenti, hogy ha adok valakinek egy szelet kenyeret, akkor a 2/3 részét én eszem meg. Ha már adok, akkor az-az övé.
Irreális bérleti díjat kérek pályahasználatért, ha tudom, hogy mekkora összeget kap a bérbevevő a támogatótól.
Nem mondom azt, hogy a labdarúgás csak hobbi sport, mert Magyarországon sportoló emberek több mint a fele ezt a sportágat űzi.
Komplexebben vizsgálom a sportra fordított összeget, mert a sportoló gyerekek nem annyiszor betegek, mint a nem sportolók, tehát az egészségügyben rögtön spórolok. A sportok nevelő, hatását figyelembe véve, a gyerekek nem rongálják a játszótereket, nem drogoznak, nem bűnöznek, felügyelet alatt vannak, és megfelelő nevelésben részesülnek.
„A sport nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is az egyik legerőteljesebb nevelőeszköze.”
Szent-Györgyi Albert
Végezetül összefoglalva az elhangzottakat csak egy összetett gondolat jut eszembe:
Mindenki hazudik, amikor fél. Vannak, akik sok hazugságot mondanak, vannak, akik keveset. Vannak olyanok is, akiknek csak egy nagy hazugságuk van, de azt olyan gyakran ismételgetik, hogy végül szinte maguk is elhiszik. A lelkük kis szegletében azonban mindig tudni fogják, hogy hazugság, és ez meglátszik az arcukon is. Akinek szeme van, annak nem kell varázslónak lennie, hogy képes legyen megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól. Csak meg kell tanulnod olvasni az arcról. Nézd a szemeket! A szájat. Az izmokat itt, az állkapocs sarkában, és itt, ahol a nyak összeér a vállal. Vannak hazugok, akik pislognak. Mások kimeresztik a szemüket. Megint mások félrenéznek. Van, aki az ajkát nyalogatja. Sokan eltakarják a szájukat, mielőtt hazudnának, mintha csak a hamisságukat próbálnák leplezni. Más jelek talán finomabbak, de mindig ott vannak. A hamis mosoly és az igazi mosoly talán hasonlónak tűnik, de különböznek egymástól, akár a hajnal az alkonyattól.