Nem akartam ebbe a témába beleavatkozni, de most úgy érzem néhány észrevételt meg kell tennem a mi gyerekeink védelmében. A Wiest Domimikkal kapcsolatos dolgok már régen lekerültek a napirendről most azonban ezzel a kikényszerített bejegyzéssel újra téma lett a szülők és gyerekek között. Nem azért beszélünk róla újra mert elítéljük az edzőnket, hanem azért mert mélységesen fel vagyunk háborodva azon ahogy a Wiest Dominik megalázta, lepocskondiázta és az utolsó pillanatban a mérkőzés napján cserbenhagyta a csapattársait. Mindezt úgy tette, hogy még az arcát sem vállalta és maga helyett az édesapját küldte, hogy ezt közölje az edzőjével és a csapattársaival. Azokkal, akik tisztelték és megbecsülték és mint rangidősre felnéztek rá. Pont azért voltak a legcsalódottabbak mert nem ilyennek ismerték meg és nem várták ezt tőle. Ha felnőtt játékos lenne azt mondanám, hogy a csapata ellen elkövette a legvisszataszítóbb dolgot, amit játékos megtehet. Természetesen mindenki hibázhat, de csak akkor tanul belőle, ha ezt magának és a volt csapattársainak is beismeri és bocsánatot kér tőlük ezért. Nála híresebb emberek is megtették ezt saját ego-jukat legyőzve. Az én testvérem egyszer eljött a válogatottól még a pályafutása elején, mert nem ő lett volna a kezdő kapus. Rájött, hogy ezzel a cserbenhagyta a társait és volt mögötte valaki, aki támogatta, hogy legyen bátorsága bocsánatot kérni a társaitól. Miután ezt megtette még 48 szor vehette magára a Magyar Válogatott 1-es mezét. Kedves Dominik! Ha a mi gyerekeink fel tudták dolgozni és meg tudták bocsátani neked, hogy lefikáztad és cserbenhagytad őket, akkor bizonyítsd be, hogy milyen erős jellem vagy és egyszer gyere el újra közéjük és kérj tőlük bocsánatot. Hidd el, hogy minden harag nélkül szeretettel fognak fogadni, mint ahogy mi szülők is. Kivánok neked ehhez bátorságot és sok sikert a labdarúgásban és az életben is. Üdvözlettel: Petry Csaba
Az eredeti megjegyzés az elnézés kérés alatti megjegyzésben olvasható

Nem szokásom mások pocskondiázása, de nem mehetek el szó nélkül a látottak mellett.
Hozzáteszem, mind a két gyermekem játszik a Vörösvár csapatában mégis minden egyes mérkőzésükre aggódva megyek, nehogy megsérüljenek valamilyen ámokfutótól. Sok durva mérkőzést láttam. Sajnos a sport szeretete kihalt az edzők nagy részéből és csak eredmény centrikus és minden féle képen győzni akaró félisteneknek képzelik magukat, ezért mindent elnéznek „tanítványaiknak”. Holott biztos vagyok benne, hogy fognak találkozni náluk erősebb és durvább ellenfelekkel, akik porig fogják alázni a „csodacsapatot”. A legszörnyűbb vereség pedig akkor fog bekövetkezni, amikor náluk sokkal kisebbek is alaposan helybenhagyják őket, a jobb játékkal, a gyorsaságukkal, azzal, hogy használják a fejüket, összességben a focival. Tisztelt ellenfél táborába tartozó szülők, elsősorban nevelni kellene ezeket a kamaszokat és nem lovat adni alájuk a durvasághoz, mert játékról nem is beszélhetünk. Egyben Ti vagytok legjobban felháborodva, ha a saját gyereketek kap egy „csomagot” vagy éppen átkarolják a kezét, mert az már nem látjátok, holott 5 méterre áltok az esettől, hogy belekönyököl az ellenfél arcába. Szidjátok a bírót, hogy sárga lapot kap pedig, ezért a megmozdulásért, a nemzetközi porondon sima kiállítás és eltiltás jár. Megfenyegetitek a játékost, hogy megvárjátok és elégtételt vesztek ezek után mit várhatunk a gyerekeitektől.
Véleményem szerint a foci három részre osztható 50% a fejben játszódik le, az edző tud ehhez adni 30%-ot és a tehetség csak 20%. A nagyon jó játékos az, aki több mint 80%-al rendelkezik. Számoljatok utána, hogy hol is tartotok...
Egyben köszönöm a „kivételnek” a vélemény nyilvánítását a mérkőzésekről. Egyetértek vele és, ha gyermeke az ellenfél csapatában játszik minél hamarabb menekítse ki onnan.

A mai napon a PUFC ellen játszottunk, mint külső szemlélő azt láttam, hogy a vörösvári gyerekeket csak testi erővel tudtuk legyőzni. Ők megpróbáltak ellenünk focizni, de az erő velünk volt, csak gratulálni tudok a tiszta játékért amit, ezek a fiúk műveltek a pályán egyben szégyenkezem saját játékosaim viselkedése miatt, könnyű egy 20-30 kilóval könnyebb ellenfél ellen játszani, de hol volt is volt a játék, sehol. Így nem jutunk előrébb, tisztelem az ellenfél önuralmát, ezek a gyerekek még sokra vihetik.

Csak gratulálni tudok a sportszerű hozzászólásodhoz. Kár, hogy egyre kevesebb az ilyen szurkoló a pályákon. Sajnos a bírókat nagyon rossz instrukciókkal látják el, mert az ő dolga lett volna, hogy a mérkőzést időben megfogja. Szinte nincs olyan játékosunk, aki meg ne sérült volna, de szerintem kárpótolja őket amit írtál. Köszönjük szépen.